Dal Teázáshoz - Csík Zenekar

Autó fordul, széken a ruhád

Nézed az utcát, szerintem át

Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon

Dobsz a galamboknak hadd dobogjon

Valamiért a szívük

Legyen céljuk, ne mindig higgyük

Hogy mind csak eszköz arra

Mind csak eszköz arra

Hogy ez a város le legyen szarva

És legyen attól rendbe minden

Hogy esik az esô és — attól — frissen

Kinôtt Fejes Káposztához

Hasonlítson reggel a város

És te is új legyél benne

Zöld mint egy mozgalom és egyre

Ugorj az autók elé

Ki a könnyekkel, kifelé!

Érezd, hogy lehet, hogy most vagy

És nemcsak egy tévedés hozhat

Változást, ki kell hogy jöjjön

A bôrödbôl a nôdre egy ködmön

Ha fázik, mert tél lesz és tényleg

Hátha igaz, hogy felôled élhet

Minden, amit gyilkolni szoktál

Hadd használjon el, amit hordtál…eddig

Hadd álljon meg benned az élet

Hogy megkérdezd: «Élet mi végre kérlek

Hogy annyira keményen meneteltél

Engem mint birka lelegeltél

Tisztellek küzdesz meg minden

Csak valld be nekem, hogy nincsen

Szükséged immáron másra

Csak a kezedben a dáma párra

Hogy megemeld ismét a tétet

Nyerjél még egy pár évet

Csinálj még egy pár dolgot

Amit valaki fontosnak mondott»