A Mese - Edda Művek

Hát hogy is kezdjem, oh, hogy mondjam el?

Hisz aki megérthetné, az nem felel

Elragadta õt a dölyfös éjkirály

Ki ezer éve már a szerelemre vár

Elragadta, megszerezte

Szerelemlánccal megkötözte

De a szíve csak az enyém

Fényes urak, ha nem tudnátok

Két ember kell a boldogsághoz

És õ már csak az enyém

A felkelõ nap fénye eltakar

A féltékenység úgy a szívembe mar

Hisz oly hatalmas, fényes a võlegény

Hát hogyan szállhatnék harcba véle én?

Elragadta, megszerezte

Szerelemlánccal megkötözte

De a szíve csak az enyém

Fényes urak, ha nem tudnátok

Két ember kell a boldogsághoz

És õ már csak az enyém

De azért én nem adom fel

Történjen úgy, ahogyan kell…

Mert az én mesémben a hõsök gyõznek

A két szerelmes egymásé lesz

Ezért én nem adom fel…

Mert az én mesémben a hõsök gyõznek

A két szerelmes egymásé lesz

Ezért én nem adom fel…

Elragadta, megszerezte

Szerelemlánccal megkötözte

De a szíve csak az enyém

Fényes urak, ha nem tudnátok

Két ember kell a boldogsághoz

És õ már csak az enyém

Elragadta, megszerezte

Szerelemlánccal megkötözte

De a szíve csak az enyém

Fényes urak, ha nem tudnátok

Két ember kell a boldogsághoz

És õ már csak az enyém