Egek felé kiáltottam - Edda Művek

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyugvó nap mindig máshol ért

Ezer színével borult rám az éj

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sok mindent megpróbáltam

Külvárosok elõttem, utánam

Az egek felé kiáltottam

Rosszat soha nem akartam