Szomorú séta - LUCA, Wellhello

Nem akarok többé

Egyedül járni a sötét utcán

Én nem akarok többé

Agyalni azon, ami elmúlt már

Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak

Aki várta, hogy hibázzak

Én lettem az, aki elromlott

Te meg, aki ettől nem boldog (Áhh)

Tényleg ezt akarjuk?

Mi a célunk, merre tartunk?

A kapcsolatunk: elfutott nyár

Hogyan is állunk, nem tudom már

Én soha nem tettem volna semmit azért, hogy neked ártsak

Én akartam hinni bennünk

Én soha nem hittem, hogy te leszel, akit meg kell, hogy bánjak

Nem tudom, mennyi van bennünk

Hogy színes-e még vagy szürke

Hogy igazából kihűlt-e

Hogy ki leszek-e miattad ütve

Agyalok rajtunk padokon ülve

Rólad szól a szomorú séta

Mikor a telefon néma

Börtönrácsot rajzol rám

Az emlékek árnyéka